9. hét - Az ember a Holdra lépett!

Babszem, a zakatoló expresszvonat

És elérkezett a várva várt nap! Remegő lábakkal léptem be az ajtón a lesötétített szobába. Az ultrahangos néni kicsit csodálkozott, hogy a férjemet is magammal hoztam, de végül beengedték, a küszöbről leste mi történik. Nem szerettem volna, ha lemarad erről a nagy pillanatról, ez a mi közös ügyünk.
 Hanyatt feküdtem és lélegzetvisszafojtva fürkésztem a falra felfüggesztett képernyőt. Csend volt, csak a gépek kattogtak. Ezek a bűvös masinák, amikkel most beleshetünk a nagy műhelybe, végleg bizonyságot szerezve arról, amit már úgyis tudunk. És ekkor a monitoron feltűnt valami különös holdbéli táj. Legyező alakú ablak, amin bekukucskálhatunk, közepén egy sötét lábnyom. Az ember a Holdra lépett! ;) És ott, az a fekete-fehér összekuporodott maszat, az a mi pici Mákszemünk. Időközben már babszem méretűre hízott, és most ott pihegett a lábnyom közepén, békésen, csendesen. Leírhatatlan érzés volt! Olyan, olyan... olyan leírhatatlan!
- Ott van a kisbabája. A petezsák 5x2,5 centiméteres. Ülőmagassága 2 cm. Szikhólyag 5 mm. Minden, ami jelenleg vizsgálható rendben van. - törte meg az ünnepélyes csendet a vizsgálatot végző hölgy.
Adatok. Fogalmam sem volt mit jelentenek, de senki nem mondhatott volna nekem szebbet akkor. És mintha ez még nem lett volna elég a mámorhoz, a néni egy másik ketyerét vett elő.
- Most akkor megnézzük a szívverését.
A szívverését? Már olyan is van neki? És mi ezt most megnézzük, meghallgatjuk? Ez hihetetlen!
A kép alján szabályosan ismétlődő szinusz hullám rajzolódott ki, és felcsendült a jellegzetes szívhang. Szapora volt, nem olyan, mint egy felnőtt pulzusa, sokkal inkább, mintha egy zakatoló expresszvonat sietett volna titkos uticélja felé. Tudukk-tudukk. Tudukk-tudukk.
Csak szemérmesen mosolyogtam a vizsgálóasztalon. Az én babám. De igazából szárnyaltam!

A kilenc hetes embriót, mi közel 1 grammot nyom, már magzatnak hívjuk. Naponta körülbelül 1 millimétert nő, ami hatalmas teljesítmény, azt tekintve, hogy kinyújtózva épp csak akkora, mint egy felnőtt körme. A fej fejlődése messze meghaladja a test többi részét, ez az oka annak, hogy a nyak és a fej a teljes testhossz felét teszi ki. Odabent szervei, csontváza kezd kialakulni, a gerinchúrból csigolyák alakulnak, eltűnik a farok, kezdenek kirajzolódni az ujjak. Az idegrendszer viharos fejlődésnek indul, percenként 2,5 millió neuron képződik. A mozgás, amit végez még csak reflexszerű, nem az agy irányítja.

Nóóórmális?

Sosem gondoltam volna, de anyukám után az első, akinek beszámoltam a nagy hírről a főnököm volt. Egyrészt azért, hogy legális kimenőt kapjak az egyre sűrűsödő vizsgálatokra, másrészt azért, hogy ne lepődjön, meg amikor úgy délután kettő felé a billentyűzetre borulva talál. Illetve titkon reméltem, hogy a terhelést némiképp átcsoportosítja a kollégáim irányába. Később be kellett lássam, ez hiú ábránd volt. Egyébként elég nagy merészség volt nem a családot elsőként beavatni, annál is inkább, mert hogy, hogy nem, a szeretve tisztelt főnök uram azon a héten épp belebotlott a férjem apukájába és hajszálon múlt, hogy nem gratulált neki a születendő unokáért. Tényleg nem vagyok normális. Most megúsztam, valószínűleg hidegzuhanyként érte volna anyósomat, ha ilyen módon értesül az örömhírről.

Vice versa

Még tavasszal, az esküvőszervezés közepette úgy adódott, hogy a sógornőmék hoztak minket haza. Épp kiszállni készültünk az autóból, amikor megkérdezték, nem lenne-e baj, ha  hoznának még valakit az esküvőre. Kicsit furcsálltuk, de belementünk, mire ők mosolyogva hozzátették: de neki nem kell ám külön szék az asztalnál... Így tudtuk meg, hogy bővül a család.

Most épp egy közös táborozásra készültünk velük, így hát úgy gondoltuk hasonlóképpen megvicceljük őket. Mikor odaértünk a szállásra, bekopogtunk a szobájukba:

- Sziasztok! Reméljük nem nagy baj, de hoztunk még valakit... ám neki nem kell külön szoba.. !

Volt nagy örömködés, jól kikérdeztük egymást, te mikor mész dokihoz, te mikorra vagy kiírva, összehasonlítottuk az ultrahang képeket, nekünk így van a folt, nektek úgy, és ábrándoztunk a közös jövőről, amikor majd együtt tologatjuk a babakocsit, illetve, hogy hogyan fog majd együtt hancúrozni a két kis csirkefogó, akik között alig lesz pár hónap korkülönbség.