12. hét - Ezek a dolgok örökre szólnak!

Édes a pihenés /Pusztaradvány/

A napfény meg-megcsillan az aprócska tó tükrén. A hatalmas fák, mik a tó fölé borulnak kellemes árnyat adnak a nyári hőségben. A parányi kastély vakítóan fehér falaival büszkén magasodik a falucska szélén. Csend van. Kevés a vendég ma délelőtt az isten háta mögötti kastélyszállóban. Az udvaron is csak néhány tücsök ciripel. Tökéletes helyszín a pihenésre a hajtós hétköznapok után.
De a kerék az agyban forog tovább. Még tart a lendület, az idegek még feszültek, ugrásra készen várják mikor csöng a telefon, mikor pattan ki a buborék: ez nem a valóság, csak a képzelet.
Mintha a szervezet nem merné elhinni, hogy egy időre kiszabadult a mókuskerékből. Olyan álomszerű ez az egész.
Az autó gyorsan repített. A fiú és a lány, pocakjában a picurka magzattal, száguldva az autópályán pár óra alatt leértek. De lelkünk lemaradt valahol a poros budapesti utcákon. Annak időbe telik mire ideér.
Még hunyorognak a napfényben, mint a bányalovak, a sok számítógép előtt töltött óra után. Lassan, lassan simulnak csak el a ráncok a homlokról. Lassan kienged a görcs a kézből, a gyomorból. És fellélegeznek kicsit. Üdítő a friss levegő. De fájdalom, mire kezdenék élvezni a nyúlfarknyi nyaralást, már indulni is kell haza. Már száguld is az autó hazafelé a pályán újabb bosszúságok, újabb nehéz napok felé.

Figyelj a belső hangokra!

És ezek között a bosszúságok között, ezeken a nehéz napokon, nemcsak a magzat, de az anyai lélek is fejlődik. Az a lány, aki voltam, érzem napról, napra alakul át.
Mert a terhesség és az anyaság merőben más képességet vár a női nemtől, mint amire az élet, a külvilág tanít minket. Ahhoz, hogy a nagybetűs életben boldogulj, szükség van az eszedre, a ravaszságodra. Sokszor, hogy célt érj, ki kell szipolyoznod a tested, netán a lelked. Erősnek kell lenned, amikor gyenge vagy, nem törődve az érzésekkel. Tanulnod kell rengeteg információt és hajtanod és küzdened.
Míg, mikor anya leszel, meg kell állnod. És figyelned kell. Nem úgy, mint az iskolapadban, hanem befelé, elcsendesedve. Ha kikapcsolod a világ zaját, hallani fogod a belső hangokat. A tested üzeneteit, a lelked neked szóló szavait. Ezek a hangok sohasem hazudnak. Ha megtanulsz hallgatni rájuk, mindig tudni fogod, mit kell tenned. De a sok lárma után csendben ülni és meghallani ezeket a halk hangocskákat nem is olyan egyszerű. Mert még csengi a füled a régi zajt visszhangozva. Nem tudsz megállni csak úgy, mert benned van a lendület a mozgás, mint mikor a fáradt ember álmában még rúg néhányat csak azután nyugszik meg.
Ha anya vagy gondoskodónak kell lenned és türelmesnek. Állhatatosnak, kitartónak. Áldozatot kell hozzá, nem lehetsz önző, de magadat is óvnod, kímélned kell, hisz mitévő lenne nélküled a gyermek. És bölcsnek kell lenned, nem okosnak, a szerzetesek mély bölcsességével, és magabiztosnak, de nem mint a törtető karrierista ember, hanem mint az aki harmóniában van magával és a világgal.
Igen az anyában elfogadás kell legyen és békesség, mint a Teremtőben, mint a Szűzanyában és akkor erős lesz és jó.
Ó, édes Istenem, vajon képes leszek-e én ilyenné válni? Vajon lehetek-e jó anya? Elég jó?
A pszichológia azt mondja, nem kell tökéletesnek lenned, elég az is, ha elég jó anya vagy. De a valóságban mégis úgy van, hogy az aktuális anyuka, mégsem elég jó soha. Mert egy kicsit mindig gonosz, mert egy kicsit mindig boszorkány, aki a gyerekek életére tör, aki felfalja őket. És aztán persze lelkiismeret furdalása van. És küzd és alakul és fejlődik és újra tündér lesz belőle. Csodatündér. Majd újra átváltozik, mikor egy fáradt délutánon a gyerekekbe belebújik az ördög.
De talán épp ettől lesz emberi, szerethető, igazi.

Kezd emberivé válni a baba arca. A szemek, melyek először a fej két oldalán helyezkedtek el, közelebb kerültek egymáshoz és a fülek is majdnem végleges helyükön vannak, felismerhető a fülcimpája. Szemhéja kifejlődött, és rácsukódik a szemre. A babának már van állcsontja, állkapcsa és szájpadlása. Itt az ideje, hogy a korábban kifejlődött szövetek és szervek további fejlődésbe és növekedésbe kezdjenek.  A baba bélrendszere is kialakulóban van.  Differenciálódik a rekesz és a tüdő. Elkezdődik a külső nemi szervek fejlődése.A magzat hossza már 6,5 cm, súlya 18 gramm körüli. Szíve percenként 140-160 alkalommal dobban. Már gyakorolja a későbbi légzőmozgásokat, mellkasa emelkedik és süllyed. Ilyenkor már kevésbé károsíthatják a különféle gyógyszerek, vegyi anyagok vagy betegségek. Elkezdenek nőni a körmei. Ha lenyeli az őt körülvevő magzatvizet, amely minden 24 órában teljesen kicserélődik, az vizeletként távozik a szervezetéből. Még mindig nem érezhető, de sokat mozog: forgolódik, nyújtózkodik, hajlítgatja az ujjait. A hangszalagjai kifejlődtek, és a baba néha (csendben) sír. Az agya teljesen kifejlődött, már és érezhet akár fájdalmat is.

 Anya!

Így nevezett a védőnő, ez a kedves kis tyúkanyó. És biztatott, mint kicsinyét, hogy élvezzem ki a terhesség minden pillanatát, mert sosem tudhatom lesz-e rá újabb alkalmam és vegyek ki nyugodtan táppénzt, ha úgy érzem túl sok, túl stresszes a munka.
Hogy stresszes-e? Átvirrasztani az éjszakát az átkozott gép előtt, sírógörcsöt kapni a fénymásolónál hajnali 5-kor, éhenhalni a tárgyalás alatt? Azt hiszem, kicsit stresszes.
Talán tényleg táppénzre kéne mennem. Otthagyni csapot-papot. Nem törődni a gépekkel, a papírokkal, a határidőkkel, a csőddel, a főnökkel.
Hiszen anya vagyok.

Anya. Anya. Anya.

Nem csak az leszek majd, hanem az vagyok, már MOST.
Azt hittem, legalábbis eddig úgy élt a fejemben, hogy anya leszek. Majd, valamikor soká, valami távoli jövőben, 7-8 hónap múlva. De a védőnő megszólítása, hirtelen helyre tett, mondhatnám fejbe kólintott. Hiszen valóban anya vagyok, már most és nem holnaptól. És ez azt jelenti, hogy mostantól tartozom felelősséggel egy másik élet iránt.
Hogy erről nem írnak azok a hülye újságok!!!
Még ha most történne is valami baj, ugye tudjuk, az első három  hónap bizonytalan, szóval, ha tragikusan alakulna a sorsunk, ezt már akkor sem vehetné el tőlem senki. Akkor is elmondhatnám, hogy néhány hónapig anyuka voltam. Mert ezek a dolgok örökre szólnak.

Ultrahang az apuka szemével

Tudtam, hogy a feleségem aznap csinálja meg a tesztet, együtt vettük tegnap a gyógyszertárban. Hallottam, ahogy kint neszez. Még félálomban voltam, amikor kiment. Büszke és boldog voltam, amikor remegő kézzel mutatta az eredményt. Azóta már eltelt jó pár hét és az ultrahangos vizsgálaton bizonyságot nyert a dolog. Most újra itt vagyunk a lefüggönyözött sötét szobában.
Az ultrahang képen a magzat ülőmagassága: 59mm - már akkora mint egy kis körte. :)
Fejátmérője: 22mm - Nagy koponya! Szívműködése ritmusos 140/min - ez még mindig inkább a vonatzakatoláshoz hasonlít :)
Ábrázolódó orrcsont. Ha az orr ebben a korban már látszik, az biztató jele annak, hogy minden rendben fejlődik odabent. A képen alig látszik, de élőben olyan édes kis pisze orra volt. A papiroson még ez áll: "Szabályosnak imponáló testkontúrok, négy végtag ábrázolódik." Valóban láttuk a kis tappancsait és én még az ökölbe szorított kezét is. És szabályos. És imponál. Az én gyerekem. Látszik. Tökéletes!
Ahogy ott álltam tétován a gépek között, magával ragadott a tudomány csodája, mi most bepillantást enged nekem a titokba. Felfoghatatlan. Míg a képernyőre révedve szinte elérzékenyültem a jótékony félhomályban, arra gondoltam milyen szép jövő vár.

Majd pár nap múlva az alábbi kis videót látva megbizonyosodtam róla.
O...óóó! Mily szép jövő vár...  :)