2011. február 28., hétfő

40. hét - Kilövés!


Vigyázz! Kész! Rajt! Jövök!

A napkitörések egyre hevesebben izzottak a februári éjszakában. Eme különös természeti jelenséget kevesen észlelték a Földön. Ám ott bent a mélyben egy piciny magzat megmozdult... Úgy mesélik, azon az éjszakán sok gyermek jött a világra.

Aznap este furcsa érzések kerítettek hatalmukba. Valami kis fájdalom settenkedett a pocakom körül. Valami, amit eddig még nem éreztem. Talán ez már az lenne?
Éppen vacsoráztunk, amikor elég szelíden, de határozottan újra éreztem. Pár másodperc és elmúlt.
 - Te, figyelj csak! - mondtam a férjemnek - Lehet, hogy... szóval, izé... ma este...


Kíváncsiak vagytok a folytatásra? Itt megtalálhatjátok:


De vigyázat, ez már nem lányregény !

2011. február 26., szombat

39. hét: Kérj bármit!

A helyszín jól ismert. A lefüggönyözött ultrahangos vizsgálóban vagyunk. De ma nem a függöny miatt lett sötét a kis szobában. A súlyos fekete szavak festették ma feketére a műszereket, a falakat... és a lelkemet. Érthetetlen és bizonytalan szavak a kisbabámról. Hallom amit mondanak. De fel nem fogom. Látom, a képernyőt, ahogy vizsgálgatják a koponyáját, a húgyhólyagját. Számomra éppen olyan csodálatos és gyönyörű a látvány, mint eddig. De ma valami gyanús. Ma valami nem stimmel. Csak méricskélik és hümmögnek és visszarendelnek jövőhétre.
Valami vasököl szorítja a bokámat. Valami mérges köd csípi a szemem. Valami szúrós por kaparja a torkom. Jövőhéten? Vissza?
És úrrá lesz rajtam a rettegés.



Kérj bármit, én megteszem!
Mindenem odaadom!
Semmi nem számít, csak Ő!
Fájdalom?
Mit nekem!
Jöhet!
Bármit elviselek, bármit kibírok!
Végigcsinálom önként és dalolva.
Csak kérlek, kérlek, vigyázz rá!
Nagyon vigyázz rá!
Semmi nem elég drága, hogy ne fizetném meg.
Megéri bármilyen szenvedés, csak egészségesen jöjjön a világra.
Ó, Istenem, annyira szeretem ezt a pici babát, ne hagyd, hogy bántódása essék!
Nézz csak körül, itt a bölcső, a szeretet ujjlenyomata van rajta.
Itt vannak a babaruhák, szép rendben sorakoznak, a törődés illata lengi be őket.
A sok kis apróság, mit összegyűjtöttünk az ő kedvére.
A boldog percek, mikor együtt ábrándoztunk róla, találgattuk hogy hívjuk, hogy neveljük...
Édes Jóistenem, te jól látod lelkemet.
Ha a szeretetünk nem elég erős, hogy megóvja őt a bajtól,
kérlek, gyere és segíts!
Légy velünk!
 Légy Te az, aki szereted és megóvod őt!
És megáldod ezeríziglen!
Kérlek Uram, halld meg imám!




2011. február 14., hétfő

38. hét - Lebegés


A férjem ölében fekszem, oda bújok hozzá. És csak lebegek a puha, meleg ölelésben. Néha bele kell gondoljon az ember a mulandóságába, hogy értékelni tudja a pillanatot, hogy belekóstolhasson az igazi boldogság ízébe. Szép és szomorú, hogy így van. 
Ennél több nem is kell Valentin napra: az én egyetlen szerelmetes férjecském szeretetből font ölelése, az a jóleső érzés, ahogy a kezét melegen a pocakomra helyezi és együtt figyeljük hogyan mozog odabent a pici szentünk, kis bogárkánk, egyetlen édes kislányunk.

2011. február 11., péntek

37. hét - Tudukk, tudukk


Tudukk, tudukk!
Három vonat is zakatol egymás mellett. Három nagy pocak, három masina, három sóhajtozó kismama, három grafikon, három kisbaba, három szívhangja. Érdekes vizsgálat,  nézik a méhtevékenységet, a baba szívhangját. Ha megmozdul, kileng a görbe. Tudukk, tudukk... A nővérke néha megmozgatja a lusta, alvós babákat. Mi meg csak ülünk ott tappancsokkal körbeszíjazott anyukák és mosolyogva hallgatjuk a földöntúli muzsikát.