2010. július 1., csütörtök

4. hét/1. - Pozitív ! ! !

 A hét elején a gömböcske beássa magát a méhfalba és teljesen elmerül benne. Külső sejtrétege igen gyorsan szaporodik, és a nyálkahártya egyre több erével lép kapcsolatba, majd kialakul az elsődleges méhlepény. Ez táplálja az embriót, ami hamarosan kis henger alakú testté alakul, melynek feje és farka van, közepén pedig nyíl köti össze a placentával. Hatalmas változás ez pár nap alatt, hisz az egyszerű kis sejtcsomagból valódi halacska lett.


A magzat a negyedik héten

Kinyitottam a szemem. Még kora reggel volt, de odakint a suhogó fák ágai között már ragyogóan sütött a nap. Hosszú idő óta most először.
- Na jó, lássuk mit akar tőlem az élet – ezzel a sóhajjal kimásztam az ágyból.
A házban néma csend. Férjemuram békésen piheg a másik szobában. Összeteszem a kezem és csukott szemmel elsuttogok egy imát.
- Uram, Te vagy, ki tudsz mindenről, Te vagy, ki tudod mire van szüksége a házasságunknak…
A kis tesztcsíkot a löttybe mártom. Várakozás…
Megjelenik az első csík. Vékony, határozott, lila színű csíkocska.
Újabb várakozás.
A papír szerint 5 perc kell az eredményhez. Sétálgatok föl-alá a szobában. Egész kicsi rá az esély, hisz csak egy alkalom volt, na jó, kettő. Úgy csinálok, mintha nem izgulnék, de azért remeg a gyomrom. Ábrándozva bámulok ki az ablakon, talán már letelt az idő…

Visszatérve a kisasztalhoz a tesztre pillantok, és nem hiszek a szememnek! Felkapom és elakad a lélegzetem!
Ez, ez, ez… ez itt… ez…

Megdörzsölöm a szemem. Ez, mintha…minthogyha… Rohangálok a lakásban, mint egy félőrült. Te szent ég!!! Lehetséges ez?!? Valóban két csík lenne? Megtorpanok, mint, aki feleszmél, hiszen van itt még valaki, aki megmondhatja, hogy csak káprázik-e a szemem és ezzel berohanok a hálószobába.



A terhességi hormonok (HCG) szintje folyamatosan emelkedik a szervezetben és leállítják a menstruációs ciklust. Így a vizeleten alapuló terhességi teszt, mely ezek jelenlétét mutatja ki, már pozitív lehet. Az ultrahangon látható a petezsák, amiben kezd kialakulni a szikhólyag, ami később maga a baba lesz. A mama fáradtabbnak érzi magát, melle érzékenyebb és keményebb lesz, hasonlóan, mint a menzesz előtt. Hangulata hullámzó és érezhetően gyakrabban kell kimennie a mosdóba.



Tegnap megfordult velem a világ. Egy picike, nagyon halovány rózsaszín csíkocska egy új élet eljövetelét jósolta. Hogy igaz-e vagy sem, nem tudom, még a doktor bácsi se tudta, hisz még alig telt el két hét azóta, hogy megfoganhatott. Talán még akkora sincs, mint egy mákszem. A vérvétel után már okosabbak leszünk. Addig csak ezt a halvány csíkot nézegethetem, és felidézhetem a doktor úr szavait: Hm, hm, igen, talán mintha picit nagyobb lenne a méhe.
A méhem!
Itt belül, ez a biztonságos, meleg, barátságos zug, ahol két kósza sejtből egy kisember lehet. Észveszejtő elgondolni, hogy a Teremtő az én bensőmben dolgozik éppen, hogy ott bent készül a nagy mű, a teremtés koronája, egy ember. Lapos kis hasamra teszem a kezem és lélegzetvisszafojtva hallgatózom, hátha meghallok valamit a nagy munkából. Semmi – mosolyodok el. Most még titok. De mégis tudni vélem, hogy ott van, létezik és rettentő elfoglalt. Oh, Kedvesem elképzelni se tudod, ez milyen érzés.

Apropó Kedvesem. Tegnap reggel elcsukló hangon, remegve ébresztgettem:
-          Nézd meg, nézd meg! Ezt nézd meg!
-          Mi az? Kisbabánk lesz? Juhuú! – és mosolyogva belefúrta a fejét a párnába.
-          Nem tudom! Nézd meg! Szerinted ez hány csík?
Ásítozva dörzsölgette a szemét és végül megállapítottuk, hogy egy nagyon pici, nagyon halvány babánk van. De a pozitív teszt nem szokott tévedni…
-          Hát ezt nem hiszem el! Te szent habakukk! – hajtogattam egyre, de ő csak átölelt és éreztem, hogy nagyon boldog. Odabújtam hozzá és tudtam, hogy jó lesz. Ijesztő és felfoghatatlan, de csodálatos. Biztos kemény lesz, de olyan jó lesz. Jó lesz nekünk. Tudom.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése