2010. december 24., péntek

30. hét - Karácsony szelleme


Szenteste van. Izgalom. Meglepetések. Várakozás.
Különleges ajándékot készítettem idén a férjemnek.
Tulajdonképpen csak egy vers. De talán ma este még több is annál.
Ma este a szavak, a mondatok mik talán nem is tőlem,
inkább a kisbabámtól származnak, ma átívelnek múlt és jövő felett.
Összekötnek sorsokat, helyszíneket, embereket.
Ez a párbeszéd, mi sosem volt, de mégis lett.
Ez a beszélgetés, magzatom és édesapja között,
ma talán valódi kapcsolatot alkot,
át a hasfalon, a magzatburkon keresztül.

Karácsony szellemét, ehhez kérve kérem,
Hogy a varázslat, ma tényleg megtörténjen.
/Megtörtént! ;) - a szerk./




Gyere, Papa, játsszuk azt...


Ismerős a hely: a mi templomunk.
És bármerre nézek, ismerős arcok tekintenek vissza rám.
De ma mégis más.
A szívem a torkomban dobog, hiszen ma én állok itt az oltár előtt.
Fura érzés.
És itt, ez a gyönyörű teremtés, aki lépdel, úszik felém, végtelen ruhájában...
Ő az én menyasszonyom, a kedvesem. Jól ismerem, szeretem.
Ma mégis milyen más.
Látom az izgalmat  a szemében, hisz ma asszony lesz belőle.
Az én kis feleségem!


Gyere, Papa, játsszuk azt,
Hogy én most megfoganok.
A pocak mélyében itt most megtapadok.
Pár nap múlva már két csík lesz a teszten,
Bár még épphogy csak
Mákszemnyi a testem.


Kisbabánk lesz!
Egy igazi, pici kisbabánk! Igen. Ennek, így kellet lennie.
Mi sem természetesebb, mint hogy, kik egybe kelnek, a szerelemben egy testté is lesznek.
Ma nagyon rendben van az élet.
Saját családom lesz!
Micsoda dicsőséges nap!

Gyere, Papa, játsszuk azt,
Hogy én egy ebihal vagyok.
Hamarosan látható lesz, amint növök nagyot.
Gömbölyödő pocakban,
Lubickoló halacska.

Csak tudnám, mit ütött belé?
Hát, hogy lehet így zokogni? Hogy lehet így aggódni?
Mikor nincs is semmi baj, a baba biztosan jól van odabent.
Jobb helyen nem is lehetne.
Ó, Picim, kérlek, ne sírj!
Minden rendben lesz!

Gyere, Papa, játsszuk azt,
Hogy rugdosok.
Neked is rúgok egy nagyot.
Te is érezheted, ha a pocakra teszed kezed.
S ha egy dalt fütyülsz nekem,
Táncolok odabenn.

Babakocsi? Rendben.
Na, de ennyi?!?
Baldachin vas, rugdalózó halmok, pelenka és rácsos ágy. 
Doktorbácsi százezrekért.
Táppénz, gyes és tgyás.
Meg még egy kis bölcsőfaragás.
Ez jut nekem, meg a munka.
És persze teremtsem elő a pénzt a föld alól is!
Szóval az életünk gyökeresen megváltozik?
Állj, én ebbe beleszédülök!

Gyere, Papa, játsszuk azt,
Hogy kórházba megyünk.
Sietni kell, gyerünk, gyerünk!
Megszületek, mert úgy nyomnak.
Jaj, az élet, mily goromba.
Papa, Papa!
Vegyél gyorsan a karodba!

 

Az én kis tündérkém! De hogy lehet ennyi energiája?
Gyere, Papa, játsszuk ezt, játsszuk azt... már megint...
Sürgősen kell neki egy kisöcsi!

Gyere, Papa, játsszuk azt,
Hogy kisgyerek vagyok.
Mindenféle csínytevésben örömest benn vagyok!
Elesek és fára mászok, össze-vissza kacarászok.
Fedezzük fel a világot!

Őrültek ezek a tanárok, hogy ennyi leckét adnak.
Semmi szabadideje nem marad így egy rendes szülőnek.
Már az idejét sem tudom mikor mozdultunk ki kettesben a feleségemmel.

Gyere, Papa, játsszuk azt,
Hogy iskolába megyek.
Körül vesznek szám és betű tengerek.
Segíts! Ez hogy van? 2x2 mennyi?
Nem lehetne inkább fogócskázni menni?

Megőrjít ez a sok hiszti, meg dacoskodás. Aztán meg, Apu, légyszíííí, haaad...
Biztos az anyjától örökölte a lázadó természetét.
Csak nőkkel ne kezdjen az ember!

Gyere, Papa, játsszuk azt,
Hogy tinédzser vagyok.
Szerelem, szívfájdalom kínoz, de nagyon!
Hogy is van az a dal?
Eldúdolnád, ha kérném?
Tüdüptüptüptüp.... a világ legvégén...

Micsoda gyönyörű nő lett belőle.
Tegnap még itt ringattam a karomban, mint ártatlan kisdedet, ma pedig jelenségként áll előttem.
És huss... kiröppen.
Bízzam rá erre a fiúra? Vajon megérdemli?
De most tényleg?!

Gyere, Papa, játsszuk azt,
Hogy férjhez megyek.
Sajnos nem lehetek többé már gyerek.
Bokrétát kötök fehér ruhámhoz.
A te oldaladon lépek az oltárhoz.

Látod, Anya, itt maradtunk kettecskén.
Semmi gyerekzsivaj, semmi sírás, hiszti, semmi kacagás.
Mihez is kezdünk ezzel a sok szabadidőnkkel?
Már alig emlékszem, milyen is volt, amíg nem voltak a gyerekek.

Gyere, Papa, játsszuk azt,
Hogy nagypapa lettél.
Biz, egy picit meg is öregedtél.
De nézd, ez a csillogó szempár,
Hogy álomba ringasd, most rád vár.
Dalolj, mesélj neki rólam.
Ugyanígy fogtál engem is karodban.

Gyere, Papa, nézd,
Nem telik el pár nap,
És majd ő mondja neked:
Gyere, Papa, játsszuk azt...



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése