2011. február 26., szombat

39. hét: Kérj bármit!

A helyszín jól ismert. A lefüggönyözött ultrahangos vizsgálóban vagyunk. De ma nem a függöny miatt lett sötét a kis szobában. A súlyos fekete szavak festették ma feketére a műszereket, a falakat... és a lelkemet. Érthetetlen és bizonytalan szavak a kisbabámról. Hallom amit mondanak. De fel nem fogom. Látom, a képernyőt, ahogy vizsgálgatják a koponyáját, a húgyhólyagját. Számomra éppen olyan csodálatos és gyönyörű a látvány, mint eddig. De ma valami gyanús. Ma valami nem stimmel. Csak méricskélik és hümmögnek és visszarendelnek jövőhétre.
Valami vasököl szorítja a bokámat. Valami mérges köd csípi a szemem. Valami szúrós por kaparja a torkom. Jövőhéten? Vissza?
És úrrá lesz rajtam a rettegés.



Kérj bármit, én megteszem!
Mindenem odaadom!
Semmi nem számít, csak Ő!
Fájdalom?
Mit nekem!
Jöhet!
Bármit elviselek, bármit kibírok!
Végigcsinálom önként és dalolva.
Csak kérlek, kérlek, vigyázz rá!
Nagyon vigyázz rá!
Semmi nem elég drága, hogy ne fizetném meg.
Megéri bármilyen szenvedés, csak egészségesen jöjjön a világra.
Ó, Istenem, annyira szeretem ezt a pici babát, ne hagyd, hogy bántódása essék!
Nézz csak körül, itt a bölcső, a szeretet ujjlenyomata van rajta.
Itt vannak a babaruhák, szép rendben sorakoznak, a törődés illata lengi be őket.
A sok kis apróság, mit összegyűjtöttünk az ő kedvére.
A boldog percek, mikor együtt ábrándoztunk róla, találgattuk hogy hívjuk, hogy neveljük...
Édes Jóistenem, te jól látod lelkemet.
Ha a szeretetünk nem elég erős, hogy megóvja őt a bajtól,
kérlek, gyere és segíts!
Légy velünk!
 Légy Te az, aki szereted és megóvod őt!
És megáldod ezeríziglen!
Kérlek Uram, halld meg imám!




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése