8.hét - Az idő hurkai

Amikor ránézel a kislányodra, ahogy édesdeden alszik a babakocsiban, olyan hihetetlen, hogy egy szép napon, majd ő is anya lesz. Most, ahogy itt fekszik, kis buksi feje kicsit oldalra billenve, pelyhes haját lágyan simogatja a szellő. Most olyan picike, olyan tündéri, nem érted, hogyan nőhet fel, hogy változhat meg, most ez az állapot annyira állandónak tűnik.

Pedig felnő, hamarabb, mint hinnéd és egyszer csak eléd áll a nagy bejelentéssel. Az élet körforgásának különleges csomópontja, amikor egy lány bejelenti az anyukájának, hogy hamarosan ő is édesanya lesz. Ekkor hurkot képez az idő és egyetlen pillanatban összeér a múlt a jövővel.

Tegnap még pihegő kis csomag volt és ma már felnőtt nő! Szakmája van és férje, saját otthona és élete. Már nem fúrja a fejét az öledbe, már nem sír, ha enni kér. De te sem vagy az már, mint harminc évvel ezelőtt. Közben sok víz lefolyt a Dunán, sok mindent megértél. Láttad a gyerekeidet felnőni, láttad a szüleidet elmenni. Amikor annyi idős voltál, mint a lányod most, már anya voltál. Azon gondolkozol, vajon ők mikor szeretnének gyereket és vajon megkérdezheted-e tőlük. Újra egy csöppségről ábrándozol, milyen jó is volna a karodban tartani.

A férfiaknál más a helyzet. Nagy részük még hatvan után sem viseli szívesen a nagypapa címet. Persze örülnek, ha unokájuk születik, de nem vágynak rá, hogy nagypapák legyenek, a nagypapák olyan öregek. De egy nő, egy bizonyos kor után kezdi kényelmetlenül érezni magát, ha gyerekeinél nem kopogtat a gólya. Ha depressziós alkat az is megfordul a fejében, hogy ha sokáig várnak talán már meg sem éri, és nem használnak már semmit a krémek, a bogyók, öregedése egyetlen ellenszere egy unoka lehetne. Mert mit ér egy nagymama unokák nélkül...

Mit ér egy nagymama unokák nélkül

Részlet a Padlás című musicalből Tábori Nóra előadásában

És manapság egyre tovább kell várni. Ha jól belegondolok én is később lettem várandós, mint anyu, ha ezt a tendenciát vesszük alapul, én már hatvan felett leszek, mire unokám lesz. Ha valakinek sok gyereke van, akkor kevésbé kiélezett a helyzet. Már nem kötelez a születési sorrend, szabad a vásár, így előbb utóbb valahonnan csak befut a várva várt unoka. Ám ahol csak egy gyerek van, ott mindent egy lapra tettek fel, rajta áll vagy bukik az egész. Kezdetben a legtöbb ember szeretne kistestvért, de sokszor mégsem születik meg, néha anyagi, néha egészségügyi okok miatt. De van egy olyan ismerősöm is, akit állítólag annyira megrázott a szülés élménye, hogy soha többet nem vállalkozott rá. Ritka, de ilyen is van. Persze nem valószínű, hogy egy szem kislányunk apácának áll, de még sok egyéb tényező is állhat a gyermekáldás útjában. Ilyenkor marad a várakozás és a sok kérdés. Honnan szerezzek egy rendes férjet a lányomnak? Hogy vegyem rá őket, hogy elköteleződjenek? Hogy hassak rá, hogy belevágjanak? Mit tehetnék, ha nem jön össze nekik?

Mi, az esküvő után már nem hagytunk túl sok időt anyunak az aggodalomra. Még éppen csak ízlelgettük megváltozott szerepünket, mint férj és feleség, amikor kiderült, hogy babát várok. Furcsa mód, amint megtudod, hogy terhes vagy egyszeribe mindenki a leendő trónörökösök után érdeklődik. Még éppen csak pár hetes, eszed ágába nincs nagydobra verni és ekkor egy évek óta nem látott ismerős köszön rád az utcán. Rettentő zavarodban csak hímezel-hámozol, amikor kertelés nélkül rákérdez: Nos, mikor jön a baba? Lépten, nyomon mindenki beletrafál, mintha valahogy kiszimatolnák, vagy a homlokodra lenne írva. Igazán bosszantó!

A másik ilyen furcsaság a terhesség elején, hogy valami furmányos módon megszaporodnak körülötted a kismamák. Eddig alig-alig láttál egyet-kettőt, igen néha átadtad nekik a helyet a buszon, vagy olykor-olykor találkoztál velük a boltban. De most mindenütt ott vannak. Szembe jönnek veled az utcán, ott sétálnak a parkban, ott várakoznak a buszmegállóban, többen is, a gyógyszertárban, a bankban, már a pénztáros is kismama, ja és a szomszédodról is kiderül, hogy már a 6-ik hónapban jár. Bevonzod a sorstársakat, mint valami kismama-mágnes. Elképesztő!

A magzat a nyolcadik héten

Ezen a héten az arc, a törzs és a végtagok jelentősen fejlődnek. Az embrió 10 mm hosszú. A fej, mi aránytalanul nagy a testhez képest, kezd kiegyenesedni hajlított helyzetéből. Az agy kanyarulatot képez a fejen belül: az agytörzs olyan gyorsan nő, hogy csak így fér el. Mivel még nincsenek koponyacsontok, látszanak az agyhólyagok az áttetsző, vékony bőrön keresztül. A karok, lábak körvonalaiból már sejteni lehet leendő alakjukat, de hosszuk még messze elmarad a törzshöz képest. A felső végtagok jóval gyorsabban fejlődnek az alsókhoz képest. A baba ekkor már spontán mozgásokat végez, de ebből a mama még semmit nem érzékel.

Térjünk vissza az időhurokhoz, amikor anyja, lánya, unokája elszőr voltak együtt egy térben és időben. Egész nap sunyi mosoly bujkált a szám sarkában. Eldöntöttük, hogy ma elmondjuk. Ma elmondom anyunak. Micsoda szenzáció lesz, úgy izgulok. Előbb még ebédelünk, meg elmegyünk ide, meg oda... De végül eljött a pillanat. Itt állok a délutáni verőfényben a teraszon és remegek, mint a karácsonyi kocsonya. Nincs az a vizsgabiztos, aki valaha is ilyen hatással lett volna rám.

- Ha minden jól megy és a Jóisten is úgy akarja, jövőre...

Amikor valami fontosat valami megismételhetetlent készülsz mondani, hirtelen tele lesz a szájad nyállal, hogy alig bírod nyelni, mégis, mikor végre megszólalsz, kiszáradt szádon alig tudod kipréselni a súlyos szavakat. Az érzelmek megfestik, átváltoztatják a maguk képére a mondanivalódat. Drámai szituációban más a hangszín, a hanglejtés, a tónusa, erőssége szokatlan és nem te irányítod. A jól ismert hangod egyszerre vékony lesz és cincogó, vagy épp dörmögő, néha éles, néha fakó, de a lényeges dolgokat biztos, hogy nem tudod úgy közölni, mintha csak az időjárásról fecsegnél.

Mert ezek komoly szavak. Amint eleresztem rettentő súlyuk hatalmas csattanással vágódik oda a terasz simára csiszolt kövére. Bamm! Majd visszapattan szilánkokra törve és vidáman táncra perdül a 'Tudtam, tudtam...', az 'Éljen!', a 'Háhá...' a hangos kacagással! :D