Vajon tényleg ennyire egyértelmű ez a kijelentés?
Mikor kedvesemmel szóba került a gyermekvállalás, sokat gondolkoztam ezen. Tudtam, hogy igen, szeretném, de... Miért is jó anyának lenni? Miért jó gyerekeket vállalni? Miért is szeretném én ezt ilyen nagyon? És mikor is érkezzen ez a jövevény? És a válasz már nem is volt olyan egyszerű. Felkutattam egy könyvtárnyi irodalmat a témában, és begyűjtöttem sok hasznos és kevésbé hasznos információt az anyasággal kapcsolatban. Már tudtam mennyit fogok hízni, mit tehetek a reggeli rosszullétek ellen, milyen rafinált módszerekkel lehet egy babát elaltatni... De vajmi keveset tudtam meg arról, ami az oldalamat fúrta: hogy miért vállal az a több millió szülő gyereket, és mi az ami rám vár, ha ebbe a nagyszerű és félelmetes kalandba belevágok. A legtöbb helyen csak a rossz dolgokat lehet hallani ezzel kapcsolatban, hogy milyen nehéz vele, amikor jön a foga és milyen fáradtságos beszoktatni az oviba. Persze senki nem vitatja, hogy egy gyermek csodálatos dolog, mégis a szülői hivatás jó részéről igen keveset hallani. Az egész olyan misztikus, mintha valami közös nagy titkot őriznének a szülők.
A párom az esküvő után zöld utat adott, így már csak rajtam állt a dolog. Végül a döntést, hogy valóban szeretném és hogy valóban most szeretném és nem a következő évezredben, a konkrét válaszok nélkül hoztam meg. Valami ködös belső késztetés volt, aminek nem nagyon lehetett ellenállni. De, ha valaki akkor megkérdezi, hogy miért is vállaltunk gyereket, egyszerűen azt válaszoltam volna, hogy csak, mert így döntöttünk.
Miután megtudtam, hogy a döntésünknek eredménye ott növekszik bent a pocakban, naplóírásba kezdtem. Megpróbáltam szavakba önteni amit érzek, rögzíteni, amit átélek, elsősorban magam és a gyermekeim számára. És reméltem, hogy ezzel talán közelebb kerülök a válaszokhoz, újdonsült önmagamhoz, hogy sikerül meghatározni magamat anyaként.
Már most örömmel és nosztalgiával olvasom vissza az első napok eseményeit, milyen érzés is volt, amikor pozitív lett a teszt, satöbbi, satöbbi. Már nem kérdés, hogy anyának lenni jó. Ezért is döntöttem úgy, hogy megosztom a naplómat Veletek. Remélem szívesen olvassátok. Akinek már van babája, néhol talán magára ismer, akinek pedig még nincs, belekóstolhat milyen is az az áldott állapot, milyen is a kismamák élete.
Szeretettel
SNZs
u.i.: A magzatokról készült fényképeket Lenart Nilsson készítette
