A fészekrakó ösztön beindul
A doki bácsi szerint minden rendben odabent. Ami nagy szerencse, annál is inkább, mert idekint már kevésbé. De lényeg, hogy a méhszáj zárt, a baba szépen fejlődik. Ettől függetlenül többet kéne feküdnöm, jobb az óvatosság. De ahogy telik az idő úgy csökken a kockázat. Látom a dokin is, hogy már nyugodtabb. Én is kevesebbet aggódom, legalább is a baba miatt.
Most porondon a babaholmik vannak. A rengeteg minden, amit rengeteg pénzért be kell még szerezni a bababoltok útvesztőiben. Itt ez olcsóbb, ott az drágább. A csoda tud ezen kiigazodni. És az eladók se hagynak békét az embernek. De a fő gond, hogy egyedül nem tudom nyakamba venni a várost és mindent beszerezni. Kéne a férjem, vagy egy autó, vagy valaki aki elvisz és támogat.
És sehol senki. És nincs megoldás! Nínó-nínóóó!
A férjem estig dolgozik, ha megjön már semmit nem lehet vele megbeszélni...
Pedig nekem megoldás kell! Méghozzá azonnal! Nem tudok aludni, nincs egy perc nyugtom sem, amíg nincsenek meg a cumik! Ez nem várhat!
Milyen legyen a cumisüveg? Anyamell formájú, természetes kialakítású vagy hagyományos? Üveg vagy műanyag? Gyors vagy lassú folyású? Márkás legyen vagy kombinálható? Hány darab legyen és hány milliliteres? És a mellszívó? És a bimbóvédő krém? A tejgyűjtő kagyló? Vízhőmérő? Sterilizáló? Cumisüvegmelegítő?
Ó, mennyi, mennyi varázslatos ketyere! Mint valami nagy különleges játék misztikus kellékei. Nemsokára én is játszhatok velük. Milyen izgalmas!
Ez a pocakkeményedés egészen elvonta a figyelmemet a készülődéstől. De most újra felvettem a fonalat és már izgatottan várom a napot, amikor belevethetem magam a nagy feladatba. Sejtem, hogy nem lesz könnyű, hogy küzdelmes lesz, félek is picit, nehogy a nehézségek elvegyék a helyzet varázsát és nagyszerűségét.
De ha azt vesszük, a pocakkeményedés sem fényes érzés, mégis meg tudok állni egy pillanatra a pocakomat simogatva és tudok örülni, csak úgy, az odabent lüktető kis életnek. Nem gondolok rá, hogy miket csinálnék, ha nem keményedne. Most ez a helyzet, elfogadom, hogy így alakult.
Inkább arról ábrándozom milyen lesz majd, ha megérkezik. Hogyan fogom megetetni, ha éhes lesz, ringatni, ha sír. Hogy fogunk együtt sétálni, fürdeni, énekelni. Milyen ruhába öltöztetem majd. Hogy ismertetem majd össze a család többi tagjával. Miket mesélek majd neki. Ó, félek picit, talán kihagyok valami lényegeset. Talán még ki kéne találni, ezt vagy azt is, oooóóó.
Sok álmot tervet szövögethetek addig még, hogy ő majd felrúgjon és átírjon mindent a saját egyénisége szerint.
Megvannak a cumííííík! Jeee! És csuda sirályak! És mellbimbó alakú és lassú folyású és szelepes és BPA mentes, és tényleg frankó! Kipróbáltam! ;)
És vettem fókás zöld fésűt is és rugalmas lázmérőt és hasonlók kis baba kellékeket!
Ja a cumi is fókás!
Ez maga a mámor!
A pici rugdos odabent, én meg cumikkal és fókákkal álmodom! :))))
A babakelengye útvesztőiben némi eligazítást adhatnak az alább írásaim:
